Interjú

Oltea Șerban-Pârâu – zenetudós és zenekritikus

„A színészi pálya megtanított arra, hogy csapatban dolgozzak. Ez egy előny, kézzelfogható, mindenki számára észrevehető – a miniszteri szerepben is.”

Megjelent: 2025. augusztus 13.,

Oltea Șerban-Pârâu: Másfél hónappal a mandátum átvétele után nyilvánosságra kerültek a romániai kultúra néhány égető témái, míg mások nem jutottak ki a minisztérium falain kívülre, pedig talán megérdemelnék a közfigyelmet. Néhányhoz vissza fogok térni. Tekintettel a jelenlegi patthelyzetre a „Kincs” kategóriába tartozó műtárgyak körforgásával kapcsolatban – amelyet a Drents Múzeumból ellopott coțofenești-i sisak esete súlyosbított –, valamint arra, hogy több intézményvezető is tart attól, hogy ebben a témában felelősséget vállaljon, milyen intézkedéseket kellene hozni a helyzet feloldása, a védelem biztosítása és ezeknek a javaknak a nemzetközi körforgásban való hasznosítása érdekében?

András Demeter: Függetlenül attól, hogy kinek milyen szándéka van egy jogszabály módosítására, amíg az új jogszabály nem jelenik meg és nem vált ki joghatást, az érvényben lévő törvény alkalmazandó. Jelenleg pedig a törvény változatlan. A jogszabályokat úgy alkották meg, hogy a dolgok megtörténhessenek.

O.Ș.P.: Tehát minden csak pszichológiai kérdés

A.D.: Bármilyen más döntés önkényes volt, akár ijedtségből, akár más okból született – legyen szó a menedzsmentről szóló törvényről vagy különböző javak ideiglenes kiviteléről, akár kincsértékkel bírnak, akár nem. Az ideiglenes kiviteleket vagy a menedzsment versenyvizsgák, illetve értékelések megtartását például nem tiltja semmilyen, a Kulturális Minisztérium által kiadott hivatalos dokumentum. Most minden csak „szóbeszéd”, különféle vágyak és álmok terméke. Nekem is vannak álmaim, és én is úgy gondolom, hogy sok jogszabályt korszerűsíteni, módosítani, kiegészíteni kell. De ismétlem: amíg ezeknek nincs hivatalos formájuk és jogerejük, addig a meglévő törvény érvényes.

O.Ș.P.: Hamarosan kezdődnek az évadok. Hogyan kellene a kulturális intézményeknek kezelniük azt a helyzetet, amelyet a 2025 tavaszán aláírt új kollektív munkaszerződés okozott, és amely a szombati és vasárnapi munkáért pluszfizetést ír elő?

A.D.: Közben hatályba lépett az első intézkedéscsomagot tartalmazó törvény. Ez kimondja, hogy bárhol is szerepelne más előírás, nem pénzbeli juttatás jár a hétvégi munkáért, hanem legfeljebb 90 napon belül kiadandó szabadnap.

O.Ș.P.: Tehát „lecsúsztatás” van, nem pluszfizetés.

A.D.: Így van. A gond az, hogy a legtöbb közintézményben időszakonként több plusznap is felhalmozódik. Ez az új szabályozás nem hoz újdonságot, de nagyon komolyan kell venni – különösen a rendszerint túlterhelt személyzet esetében, mint például a technikusok, színpadmesterek, kellékesek a filharmóniáknál vagy a múzeumok bizonyos dolgozói. Ők valóban kapjanak pihenőnapot, és a tevékenységet úgy kell szervezni, hogy 90 naponként valódi szünetet lehessen biztosítani számukra. Én így tennék, ha igazgató lennék. Színházigazgató – mert mást nem tudnék elképzelni.

O.Ș.P.: De nem merült fel, hogy a múzeumok vagy a színházi, operai évadok hétvégén bezárjanak...

A.D.: Soha nem is volt erről szó. Azért húztam meg a vészféket, hogy a vezetők tudatosítsák a kollektív szerződés kockázatait.

O.Ș.P.: Milyen mértékben érinti a romániai, közpénzből fenntartott kulturális szférát a kormány által idén nyáron bevezetett megszorító intézkedések?

A.D.: A megszorítások mindenkit érintenek – természetes és jogi személyeket, köz- és magánjogi szervezeteket egyaránt. Nehezebb lesz, de alkalmazkodnunk kell. Egyik intézkedés sem világvége, reméljük, átmenetiek lesznek. Újra kell terveznünk a szerkesztési, alkotási, turné- és utazási terveket – a magánéletben és a szervezeti működésben egyaránt –, hogy a dolgok menjenek tovább. A cél nem a világ megállítása, hanem a kiadások ésszerűsítése és ellenőrzése.

O.Ș.P.: Több nagy és közepes kulturális intézmény élén hosszú ideje tart az ideiglenes vezetés. Hogyan kezeli ezt?

A.D.: Az értékelések és a versenyvizsgák ugyanannak az éremnek a két oldala. Értékelés csak akkor van, ha nincs ideiglenes vezetés, versenyvizsga pedig akkor, ha van. A 24 alárendelt intézmény értékelése befejeződött, kivéve a Toplițai Kulturális Központot és az „Ion Dacian” Nemzeti Operett- és Musical Színházat, ahol a vezetői szerződések 2024 végén zárultak. Az ideiglenes helyeket év végéig versenyre írják ki, kivéve a peres ügyben lévőket, mint a Román Nemzeti Könyvtár. Már elindult a verseny a Jászvásári Román Nemzeti Operánál és a Brassói Nemzeti Bran Múzeumnál.

O.Ș.P.: Beszélnek fontos kulturális épületek felújításának vagy építésének feloldásáról. Mennyire érintett ebben a minisztérium?

A.D.: Többféle projekt van: nemzeti és uniós forrásból, visszatérítendő hitelekből vagy vissza nem térítendő támogatásokból. Nemrég a kormány két jogszabályt fogadott el: az egyik hosszabbít egy hitelszerződést, a másik 140 millió eurós új hitelről szól. Jelenleg van egy lista az érintett intézményekről, de a megvalósítás azon múlik, ki tudja időben megszerezni az engedélyeket és végigvinni a tervezést. Például a Kolozsvári Román Opera új épületet kaphat, de a Magyar Színház is felkerülhet a várólistára. Hogy végül melyik jut el a megvalósításig, még kérdés.

O.Ș.P.: Mondana példát már befejezett projektre?

A.D.: A jászvásári Kultúrpalota például ilyen. Most a craiovai Omnia Könyvtár átadás előtt áll. Bár a felvett hitel nagy összeg, ezek az impozáns műemlékek rengeteg pénzt igényelnek, és ha nem költenénk rájuk, lehet, hogy végleg tönkremennének. A felújításoknál gyakran akadnak előre nem látott problémák – mint amikor egy házépítésnél régészeti leletre bukkannak.

O.Ș.P.: Ön a kulturális adminisztráció egyik legtapasztaltabb szereplője. Érezhető a minisztériumban, hogy most tapasztalt vezető áll az élén?

A.D.: Igen. A legjobb mérce az, hogy a kollégákkal folytatott megbeszélések most jóval rövidebbek, mert nem kell magyarázni az alapokat. A döntések így gyorsabban megszülethetnek.

O.Ș.P.: Tíz nap múlva kezdődik az Enescu Fesztivál. Megvan a kívánt hatása?

A.D.: Románia a fesztiválok országa lett, de kevés jogosult valóban fesztiválnak nevezni magát. Az Enescu Fesztivál ezek közé tartozik – idővel bizonyította értékét és ismertségét. Nagy előnye, hogy a klasszikus zene nyelvi korlátok nélkül elérhető, így ez a legfontosabb kulturális nagykövetünk.

O.Ș.P.: Tervezi erősíteni a köz- és magánszféra közötti kulturális partnerségeket?

A.D.: Ez húsz éve ismételgetett, de többnyire üres szólam. Szeretném konkrét, kézzelfogható lépésekre váltani – például a könyviparban, ahol a könyvtárak helyzete sokszor kritikus. A közszféra biztosíthatná a személyzetet, épületet és meglévő könyvállományt, a magánszféra pedig átvehetné a fenntartás egy részét, így a felszabaduló forrásokból új könyveket lehetne vásárolni. Hasonló megoldásokra lenne szükség az „gazdátlan” múzeumoknál is.

O.Ș.P.: Segít a színészi tapasztalat miniszterként?

A.D.: Igen. A színház csapatmunka, akárcsak az adminisztráció. Emellett a színészet megtanít empátiára, ami különösen fontos a kultúra sokszínű, érzékeny területeinek kezelésében.

O.Ș.P.: Hogyan kívánja kezelni a művészközösséggel való kapcsolatot?

A.D.: Fontos a problémák ismerete és a közvetlen kapcsolat, de meg kell őrizni a döntési függetlenséget minden befolyástól.

O.Ș.P.: Van olyan tanulság a művészi pályájáról, amit miniszterként is alkalmaz?

A.D.: Igen: a hosszú távú vízió fontossága. Emellett a szenvedély és az elszántság együtt szükséges, valamint a rugalmasság és alkalmazkodás. A párbeszéd minden nagy vagy kis projekt kulcsa.

O.Ș.P.: Mik a rövid és hosszú távú céljai miniszterként?

A.D.: A megszorítások közepette is biztosítani kell, hogy a kulturális alkotás folytatódjon, és a közönség találkozhasson a kulturális termékkel.

O.Ș.P.: Gondolt konkrét lépésekre a fiatal művészek támogatására?

A.D.: Igen. Például visszahoztuk az alkotói ösztöndíjakat, hogy egyéni alkotókat is lehessen támogatni. Szükség van a törvényben már régóta szereplő, de nem működő támogatási mechanizmusok életre hívására, valamint a koprodukciók – különösen nemzetköziek – ösztönzésére. A magánkultúra sokszor példát adhat a közszférának, a minisztérium feladata pedig a támogató mechanizmusok megteremtése.